BOLON-DÉRIA
2002 július
Igaz hát, amit a kövekről mondtál.
A gyerektől kapott kő, pláne ha kavics,
éjjel kő-arc, kő-száj megszólít: volnál
csak te is kő, mondja és kő-kéz elhajít.
Zuhansz: kövek sustorognak, spirálban
követed a csupasz falat: végtelen út
s nézőpont csupán, hogy milyen irányban:
víz alatt, víz fölött, bárhol is, harang zúg.
Zárt szemhéjak alatt, és ezt is jól látod,
megfoghatatlan létezés egy más létből,
városok épülnek bent a kövecskékből.
Templom lépcsején a bolondot szánnod
felesleges, arcát az ég felé tartja.
Lépte köveké. Harangoké a hangja.