Czilczer Olga

BOLDOG ÓESZTENDŐT!

1997 június

BOLDOG ÓESZTENDŐT!

                  A futás aránytalanul fárasztotta. Ha lassítana? Ettől csak az egyik térde frissül, meg a másik lapockája.
                  Jött szemből az útonjáró. S ahogy megállította, meg is motozta.
                  Bőrén a só, a pára majd jó lesz rügyeztetőnek. A zefír ing búzamezőnek. Hát a nagy tollkabát? A hógallér?
                  Lélegzete ki-kihagyott. És ahogy kifújta mondandóit, azok lecsapódtak egy házfalra, egy kerítésre, meg egy megálló tavalyi menetrendet hirdető táblájára.
                  De a csillogás nem ért fel az odadermedőkkel. Számít itt valamit a szó? A hallgatás?
                  Sebaj! — gondolta a Föld. Úgy látszik, nem fáradtam még eleget. Tovább hullatta hát verejtékét, s mennél szaporábban, a begyűjthető termés csak annál hitványabb lett. Az áruház vevői turkálhattak a láda alján könyékig, hogy egy ép gumót
találjanak. Az ebből főzött paprikáskrumpli meg igencsak sovány vacsora.
                  Kellett úgy hajtani! Ez még az óév. Aki meg ráköszönt, éppenséggel a tavalyi fuvallat. Boldog óesztendőt!

kép | shutterstock.com