ELÉRVE FEKETÉBE
[emberi viszonyok]
amint a szürke beletemetkezik az éjbe
elveszel a színek között
csalás mindennek egyen-feketéje
hóragyogást zabálnak az ördögök
amikor rájössz mindenki otthagy
másra jelölte őket isten
elhiszed nincs nálad bolondabb
ellened van minden minden
amikor betakartatsz a szürkülettel
kereng az ordas gondolat
egy vagy minden rossz szereppel
a volt-szép penészes rohadt
amikor tudod mindenek megtagadtak
mint egykor fönt a hegyen őt
hogy üres a világ csak magad vagy
és nem számít mi volt azelőtt
amikor ébredsz és sötét a reggel
a színek nem tudnak visszatérni
nem találsz senkit vak-kezeddel
ne akarj új napot remélni