Benkő Attila

KRÉTA

1995 május

KRÉTA

I

Csupaszon végre
nem itthon

ültünk hol a hullámzás
csörgeti aprópénzét,
mire is vártunk volna
a legjobb helyen
Zakróban

tíz kavicsból raktam tornyot
sokszor összedőlt
míg oda nem ért az árnyék
a győztes díjához:
egy söröskupak.
Most szavakból tíz sorból
ha fölülről lefelé is
szeretném azt a tornyot
felépíteni újra
valakinek aki ott állt
mikor a sziget és a szél
fiai, versenyeztünk.

kreta2

II

Sziklák, vagy birkák?
Bégetek.
Máris felbukkan és
megbámul egy vakarcs.
Hol a bárány, amit elloptam?
Vagy visszatereljem?
Nézd csak, mutogatom,
milyen apró és tüskés a levelük.
Honnan jöttem? állnak megrökönyödve
a dréroszi tölgyek is.

III

Hajadban szerelmes szélvihar,
Niru Khani!
Mallia!
Mirabello!
kiáltozol, mint mindenki délen.

Hajadban és a szemedben minószi madárkák,
fölékesítenek újra, kíváncsi asszonyom.

Hol vannak már a budai hegyek!
Hajadban szemedben mosolyodban
elbújhatok-e még, ha repülők zúgnak?

Füledben sztalidai forróság és hullámverés,
de nyakláncod régi
visszatérő napokból.
Nem tudlak nem tudnálak lerajzolni mint
bárkit egy vézna fiú
az emlékek piacán.

kép | flickr.com