Piros Vera

azóia

azóia

a világ legnyugatibb pontján
ahol az óperenciás tengertúl kezdődik
lévén egyetlen lánygyermek
leszek a legfiatalabb szerencsét próbálok
a világ végén az eddig ismert világ végén
ahol a cabo da rocán a szél tűkanyart vesz
hátán hüvelyk matyi felém int
s nevetünk az összegyűlt sok nép láttán
ahogy kalapjuk után kapkodva forgolódnak
fotózkodnak váll közé húzott fejjel
kapaszkodnak ki miben
ahol a kurta farkú malac túr
a ház falának vetem a hátam
a házam falának a mi házunk fehéres falának
ahol a világnak vége szakad és az új nyílik
azóia
nem tudom mit jelent néztem a googleben
nincs jelentése de a térkép szélén margóban
a világ végén az újnak kezdetén
ahol az óperenciás tenger a partot mossa
sóhajtom azóia
bármennyiszer is ejtem ki marad azóia
öt hang visszafele aióza
elölről-hátulról majdnem ugyanaz főleg
a világ peremén a peremének legszélén
a falat támasztom
theó szorosan mellettem a kezemet fogja
támasztjuk a falat és az eget bámuljuk
az eresz alatt árnyékban szélárnyékban
bámuljuk a felhők nagy menetét
a világ végét az újnak kezdetét

kép | Carles Fortuny, shutterstock.com