Simon Balázs

ALAPSEBESSÉGEM

1994 május

ALAPSEBESSÉGEM
Slavei Tamásnak

Mikor semmi se gátolhat,
Biciklin végre, fönt,
Annyira kiürül ez a szakadatlan
Benti világ, amit hiába
Mutatnék — ,,ez az!” — nem
Láthatod, mégis, nekem az
Egyetlen, sebességben tágul
A börtönöm, a rácsok —
Mondhatnám — mint függönyök,
Lassan libegni kezdenek, a „táj”,
Olyan puha, a ráhagyásoknál
Pazar, a végek közt bújócskázom,
Beslisszanok, végignyaldos az
Egymásra takart függönyök lassított
Szele, a bújtatáshuzat, és máris át
Vagyok, a másik oldalon, sebességben,
Lesíelés, szlalom, a fák, a házak
Megszűnnek, és én, minden szilárd,
Csak képeink maradnak, mondjuk a
Függönyön, hullámcsarnok, társak
Vagyunk, majdnem barátok,
Annyi lecke, ellentapasztalat hiába,
Csak gyomorkeserű lent, tudás:
Alapsebességem más; megállás, vissza-,
Fölmenet, mikor helyünkre tétetünk,
Külön.

kép | Belifant, flickr.com