Somfai Anna

AJÁNLÓ LEVENDEL JÚLIA ESSZÉJÉRŐL

AJÁNLÓ LEVENDEL JÚLIA ESSZÉJÉRŐL

Az esszé itt olvasható: Levendel Júlia: Egy „vonatkozás” kínjai

Mindannyian vonatkoztatunk, szeretnénk elhelyezni magunkat a nagyobb család, közösség vagy nemzet koordinátarendszerében. A próza elbeszélője küzd és megküzd a kérdéssel, mit jelent számára zsidó származásúnak, magyarnak és nőnek lenni. „Nem tudom, mi az, hogy zsidó vagyok, de tudom, mire kötelez…” Tépelődő, fájdalmas önvallomás, mely ma is éppoly aktuális. 

Legtöbbünkben fel sem merül, hogy számot vessünk származásunkkal. Őseim közt akad német, szerb, tán horvát is, és senki sem firtatja, miért beszéltek nagyszüleim egymás között szlovákul. Gyerekeimen sem kérik majd számon székely dédapjukat. „Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az..”  – József Attila soraival élve magyarnak lenni nem izolált fogalom. Következtetésképp, zsidónak lenni sem az.

A „zsidókérdés” mellé a mai közbeszédben felsorakozik a „cigánykérdés”, „migránskérdés”, „civilkérdés”, sőt, „nőkérdés” – a sor tetszés szerint folytatható, vagy behelyettesíthető. Mai politikai viszonyainkban mintha elvétenénk az alapvető vonatkoztatási pontot, az origót: egyszerűen emberként szólni egymáshoz.

kép | Ország Lili: Vízió