Mesterházi Márton

ADATOK A SZTÁLINI HATALOM MŰKÖDÉSÉRŐL

Dzsingiz kán, aki olvasta Marxot [2011 július]

ADATOK A SZTÁLINI HATALOM MŰKÖDÉSÉRŐL

Kontrollszerkesztőként nemrég alaposan foglalkoztam egy Sztálinról (és – mondjuk így – elhárítósairól) szóló könyvvel [1]. Stilisztika és szerkesztés szempontjából nem remekmű, de tele van izgalmas adatokkal.

A címszereplő

A Koba mozgalmi nevet című késő romantikus grúz rémregény hősétől örökölte. A könyvbéli Koba lovagias útonálló, védelmezi a megrágalmazott szerelmeseket, megbünteti a grúz földesurakat és orosz felbujtóikat.

A hatalomba készülő hős tudatában van küldetésének.
vasvalagú
Mihail Kalinyint, a szolgalelkű, tökéletes nullát Sztálin államfői funkcióban tartotta 1926-tól haláláig; de egy magán-archívumában őrzött dossziéval azt is bizonyítani tudta, hogy a nulla a cár idején rendőrbesúgó volt. Kedvelte a nullákat: legközelebbi munkatársai közül Vorosilov, „a hős” minden szovjet katonai vezetők legtehetségtelenebbike volt; a fáradhatatlan, „vasvalagú” Molotov kőagyú bürokrata.

Amúgy a magán-archívumban más dossziék is lapultak: a tehetséges Andrej Visinszkij például 1917 tavaszán az ideiglenes kormány ügyészeként elfogatóparancsot adott ki – és szignált! – Lenin ellen; s aljasságig elvtelen karrierista lévén egymás után bonyolította le a koncepciós pöröket.

A hatalom birtokosának szüksége lehet beavatott, de föltétlenül hű és engedelmes alvezérekre. Riválisa nem lehet.

Hogy paranoiás volt-e? A világhírű Vlagyimir Behtyerev neurológus-pszichológus diagnózisa szerint igen. Depressziós panaszokkal jelentkezett a professzornál, aki a diagnózis után két nappal mérgezéses tünetek folyományaképpen elhunyt.

A hatalom birtokosa testében is, szellemében is tökéletes.

1928 nyarán bejelentette: „Rendkívüli intézkedéseink megmentették az országot az általános gazdasági válságtól.” Mivel problémák továbbra is adódtak, meg kellett találni a felelősöket – pontosabban felelősöket kellett találni. Így kerültek a nép – azaz Visinszkij – ítélőszéke elé például a közgazdászok. Egyikük, vádalkut kötvén, bevallotta, hogy egy hírhedten gaz kapitalistával titkos megbeszélést folytatott két évvel az illető halála után; és magától Poincarétól kapott utasításokat.

A hatalom birtokosa mindig és megcáfolhatatlanul igazat mond.

wikimedia.org

wikimedia.org

A Nagy Terror idején a magasabb pozícióba újonnan kinevezett kádereknek előírta, hogy nevezzenek meg két helyettest letartóztatásuk esetére. A kiemelt halállistákat (ezeken magas rangú funkcionáriusok és jeles szakemberek, orvosok, agronómusok, mérnökök szerepeltek) Kaganovics, Molotov és Vorosilov társaságában böngészte át. Az alkalmankénti egy-kétezer név közül néha kihúzott egyet-kettőt; a széljegyzetekkel („úgy kell neki”, „rohadék”, „kurva”) viszont egyikük sem fukarkodott.

A hatalom birtokosa nagylelkű, és ragyogó humora van.
félreértették
1941-től nemcsak írásos, gyakran szóbeli utasítást sem adott: ha a kezét, az öklét így s így mozdította, ha a szemöldökét felhúzta vagy összevonta, érteni kellett belőle. Utóbb kiderülhetett, hogy gyarlóságukban félreértették.

A hatalom birtokosa sem szavait, sem bizalmát nem pazarolja méltatlanokra.

1947-ben utasította az NKVD vezetőit, hogy gyűjtsenek terhelő bizonyítékokat Georgij Zsukov ellen, mert gyaníthatóan angol kém. A kiemelkedő hadvezér háza és dácsája teli volt Németországban „zsákmányolt” holmival, tán műkincsekkel is. Ez a lefokozáshoz elegendő volt; a kémvádat mint célszerűtlent, elejtették.

A hatalom birtokosa éber, de képes bölcs önmérsékletet tanúsítani.

A Cseka/(O)GPU/NKVD vezetői

Csoportosíthatók koruk, vezetői tisztségbe lépésük, mozgalmi múltjuk szerint.

Menzsinszkij 1874-ben, Dzerzsinszkij 1877-ben született – míg Jagoda 1891-ben, Jezsov 1895-ben, Berija 1899-ben.

Dzerzsinszkij 1917-től vezette a Csekát, Menzsinszkij és Jagoda 1919-től volt a helyettese – halála után Menzsinszkij vezette a GPU-t, az ő halála után Jagoda az NKVD-t. Berija már 1922-től a kaukázusi Cseka főnöke volt, az össz-szövetségi posztot 1938-ban foglalta el. Jezsov szolgálati ideje a legrövidebb: 1934-ben lett Jagoda helyettese, annak halála után főparancsnok.

Dzerzsinszkij és Menzsinszkij ágyban, párnák közt halt meg; mindhárom utóduk a kivégzőfal előtt.

Dzerzsinszkijt Lenin bízta meg a feladattal, Menzsinszkijt és Jagodát Dzerzsinszkij. Jezsovot és Beriját 1930-tól Sztálin szemelte ki és nevelte föl magának.

Négyük története eléggé ismert, csak érintünk egy-két mozzanatot.
1 gumi fallosz
Dzerzsinszkij 1918 folyamán kétszer is lemondott tisztségéről. Tavasszal, miután elrabolták, és rövid ideig fogva tartották a szociálforradalmárok; és ősszel, a Lenin elleni merénylet miatti szégyenében. Ez utóbbi alkalommal kopaszra borotválta magát, és hamis útlevéllel Svájcba szökött a családjához, Jagoda lefoglalt ingó vagyonának jegyzékében 3904 pornográf fotó, 11 pornográf film, 70 külföldi gyártmányú selyem női nadrág [2], 19 revolver, 14 puska és karabély, valamint 1 gumi fallosz szerepel.

1936-ban a kivégzett Kamenyev és Zinovjev teteméből Jezsov kivágta és papírba göngyölte a puskagolyókat, s rájuk írta az érintettek nevét. A szuvenírt az irodájában találták meg, a könyvek mögött, két üres, egy félig telt és három teli vodkásüveg társaságában.

Berijáról majd alább.

fortepan.hu

fortepan.hu

A panoptikum föltűnően ismeretlen figurája Vjacseszláv Menzsinszkij, aki tizenöt éven át volt a Cseka/GPU kulcsembere. Főtisztviselő-családban nevelkedett. Jogi diplomát szerzett. 1905-ben cinikusan dekadens regényt [3] publikált Oscar Wilde modorában, 1907-ben Alekszandr Blokkal és Mihail Kuzminnal közös antológiában jelent meg két prózaverse. Egy 1906-os forradalmár epizód és két hét börtön után bohém módra bejárta Francia- és Olaszországot. A forradalom után úri modorú, több nyelven beszélő, éles helyzetben is bátor értelmiségiként került a Cseka vezérkarába. Híresen jó stiliszta volt: minden hivatalos iratot (parancsot, vádiratot, ítéletet) pontosan és elegánsan fogalmazott meg. A fényképen karosszékben ül: zakó, nyakkendő, fehér ing, barna, bús bajusszal mereng, aligha néznénk másnak, mint művésznek.
mások vertek helyette
Halk szavú volt vallatónak is: díványon heverve, orrán cvikkerrel, térdén pokróccal tette föl metszően pontos kérdéseit. Mások, másutt vertek helyette. A börtönből kikérte Vlagyimir Dzsunkovszkijt, a cári titkosrendőrség vezetőjét, és alaposan kifaggatta munkájáról [4]. A dezinformáció és az agent provocateur-ök által szervezett összeesküvések módszerét tőle vette át. Ő szervezte a közgazdászok, majd a történészek kirakatpöreit, a vezető értelmiségiek (Trubeckoj, Jakobson, Bergyájev et al.) kiutasítását [5], az egyház-ellenes kampányt, az első munkatáborokat; és ő volt a hihetetlenül véres mezőgazdasági kollektivizálás motorja.

1909-ben fulmináns cikket írt egy orosz emigráns lapba a bolsevikok ellen: Lenint itt politikai jezsuitának titulálta. A cikk természetesen utat talált a hírhedt magán-archívumba. Nem véletlen, hogy a szerző teljes erejéből támogatta Sztálint Trockij, majd Kamenyev és Zinovjev ellen a fölső pártapparátus egyelőre vértelen harcaiban.

A hű pribékek történetéből képtelen vagyok tanulságot leszűrni. Erkölcsprédikációhoz pedig nincs kedvem.

Ellenfelek

1930-ban Szergej Szircov, az Orosz Köztársaság miniszterelnöke és Visszarion (Beszo) Lominadze, kaukázusi első titkár a Központi Bizottságban köröztetett tanulmányaiban élesen kritizálta az erőltetett iparosítást, a mezőgazdaság brutális kollektivizációját és Sztálin vezetői módszereit. Szervezkedésüket jelentették. Megfosztották tisztségeiktől, és távoli vállalatoknál helyezték el őket. Pár éven belül újabb vizsgálat következett: hírére Lominadze öngyilkosságot követett el. Szircovot börtönre ítélték, ott is halt meg.

1932-ben Martemjan Rjutyin moszkvai kerületi titkár a párt középvezetői között köröztette a Rjutyin-platform címen elhíresült másfélszáz oldalas tanulmányt [6], mely követelte, hogy „likvidálják Sztálin és klikkje diktatúráját”, állítsák helyre a pártdemokráciát, fékezzék meg a GPU-t, és lassítsák le az iparosítást. Letartóztatási hullám indult, Rjutyint bebörtönözték, majd agyonlőtték.

Pártállami szerkezetben a hatalom birtokosát a párton belülről – a régi terminussal pártszerű módszerekkel – nem lehet megbuktatni. (Pártszerűtlen módszerekkel sem, ha a szerkezet minden szögletét beszőtte a belső elhárítás.)

3.bp.blogspot.com

static.tumblr.com

1927 végén Trockij politikai hulla volt, 1928 januárjában Kazahsztánba, s onnan hamarosan Isztanbulba deportálták. Egyetlen ember maradt, aki megbuktathatta volna Sztálint: Nyikoláj Buharin. Buharin magasan képzett alkotó értelmiségi volt, szellemes társalgó, ráadásul a Pamir csúcsain edzett sziklamászó. A sántikáló, kacska kezű Sztálin örök kisebbségi komplexussal küszködött. Rengetet olvasott, de raktározó típusú elméje csak az emberek egymás elleni kijátszásában mutatott alkotó tehetséget. Buharint kezdettől gyűlölte, de hatalmi harcaiban többször felhasználta.
iszom a véredből
Buharin [7] szerette és gyűlölte Sztálint, csodálta és rettegett tőle. Így – tudván, hogy az adott rendszerben a bukás a halált jelenti – igazából soha nem akarta megbuktatni. Hiányzott belőle Sztálin „Iszom a véredből, rohadék” indulata. Félszívvel, „vénasszony-módra” [8] szervezte az elmozdítás 1930-as kísérletét – épp a fundamentalista Kamenyevvel akart szövetkezni, aki hamarosan Sztálinnal kötött új alkut. Inkább folyóiratokban publikált tanulmányokban vagy a Politikai Bizottság ülésein figyelmeztetett, hogy az erőszakos kollektivizálás ártalmas, a kolhozok helyett pedig termelőszövetkezeteket kellene szervezni.

A két ember közös történetéről szekrényre való könyv született, így csak pár mozzanatot említek. 1931 előtt Sztálin [9] Harun-al-Rasid módjára testőrök nélkül, hetente átsétált a Kremlből Gorkijékhoz ahol késő éjszakáig ettek-ittak, beszélgettek [10]. Gorkij, aki kedvelte, és gyakran vendégül látta Buharint, megpróbálta kettejüket összebékíteni – egyszer még arra is rávette őket, hogy csókot váltsanak. Sztálin az orosz csókhoz készülődve megkérdezte:

– Nem fogsz megharapni?

Mire Buharin:

– Beletörne a fogam: neked a szád is acélból van.

1936 őszén – egy újabb könyörgő levél [11] nyomán – Sztálin megerősítette Buharint az Izvesztyija főszerkesztői funkciójában. Buharin hálája jeléül elküldte neki Sztálinról hét énekben című, egyik álmatlan éjszakáján (drámai jambusokban) szerzett poémáját A poémát A Géniusz halála indítja, majd sorra következik A Nagy Eskü, A Lángok és Küzdelmek Útja, A Győzelem, A Vezér:

Itt áll szürke köpenyben, számtalan
Alkotó millióknak hős vezére…
Az ő hatalma ad órjás erőt
A győzelmes új élet iramának.

A Népek Barátsága után a Kürtjelek zárják a látomást:

A Nagy Sztálin bölcsen tekint előre,
Metszően éles pillantása is
Legyőzi a fasizmus hadait.

Buharin 1938 márciusában írta utolsó levelét Sztálinnak; pár napra rá agyonlőtték. A levelet („Koba, miért kell neked az én életem?”) Sztálin még a magán-archívum elől is rejtegetve, dácsája íróasztal-fiókjában, egy újságlap alatt őrizte haláláig.

thecommentator.com

thecommentator.com

Példás történetek

1919-ben két magas beosztású csekista, Martins Lacis és Jekabs Peters brazil konzulátust nyitott a fehér csapatok fenyegette Kijevben. Vagyonokért árulták a brazil vízumot, majd a kérelmezőket letartóztatták; a konzult Peters alakította. Hűségesen tizedelték az ellenséges osztályokat, tehát a Nagy Terror során kivégezték őket – ha nem is az Osztap Benderhez méltó csínyért.
mérgezett pisztráng
Nesztor Lakoba, Abházia első titkára sokáig kitűnő kapcsolatokat ápolt Sztálinnal: a kollektivizálás alól fölmentett, gyönyörű vidéken szervezte a fontos vezetők üdülését, gyógykezelését. A mingrél származású Berijával viszont – ő abház lévén – gyűlölték és rendszeresen följelentették egymást. 1936 decemberében Berijáék vacsorára hívták Lakobát, aki a mérgezett pisztrángtól két órán belül meghalt. A parádés temetésen a mélyen megrendült Berija-házaspár állt díszőrséget. Pár hónap múlva Lakobát a nép ellenségének, trockista összeesküvőnek s egy Sztálin elleni merénylet szervezőjének nyilvánították, tetemét kiásták, elégették, sírját elplanírozták. Özvegyét halálra kínozták, anyját agyonverték, fiát kivégezték.

1938-ban Berija az NKVD-nél 35%-ra emelte a diplomások arányát, és egy sor egyéb reformot is bevezetett. Ezek egyikeként megalapította az NKVD ének- és táncegyüttesét. Itt lelt menedékre a Sztálin által elrendelt száműzetés után Nyikoláj Erdman, Az öngyilkos szerzője, aki így kommentálta a jó hírt: „Gondoljátok, hogy a Gestapónak is van ének- és táncegyüttese?”

1939 tavaszán Sztálin parancsba adta Ivan Bovkun-Luganyec kínai nagykövet megölését. Letartóztatás nem jöhetett szóba, hisz akkor disszidált volna az egész nagykövetség. Berija tehát rezervált a grúziai üdülőhelyre meghívott követnek és feleségének egy vasúti luxuskocsit. A védő-kíséretül kirendelt pribékek kalapáccsal agyonverték a nagykövetet, megfojtották a feleségét, majd a tetemeket egy kaukázusi útra vitték, ahol autóbaleset áldozataként találtak rájuk. A gépkocsivezetőt agyonlőtték, a házaspárt sebtében elföldelték, majd exhumálták, és dísztemetésen helyezték örök nyugalomra.

fortepan.hu

fortepan.hu

Zárásul

Sztálin kamaszkori (grúz nyelvű) gyönge versei közül kiemelkedik ez a fura prófécia:

Megvénült a mi Ninikánk,
Hősi válla megroggyant.
Ez a vigasztalan ősz haja
Hogy törhette meg acélos erejét?
Immár alig mozdul a térde:
Lekaszálta a vénség.

Amitől a hatalom birtokosa egész életében rettegett, 1949 után lassan utolérte.
monstre pör
1952 januárjában elrendelte a Kreml tizenöt (többségében zsidó származású) orvosának letartóztatását és szigorú vallatását. A szisztematikusan vert vádlottak sorra vallották magukat Zsdánov, Dimitrov, Maurice Thorez gyilkosának, náci és angol kémnek. 1953. január 9-én a Pravda közölte a Fehérköpenyes gyilkosok című leleplező cikket. A monstre pör tökéletesen elő volt készítve.

Másfél hétre rá Sztálin az egészet elfelejtette. Kiment a fejéből.

Március 5-én bejelentették a halálhírét.

Néhány héten belül Berija szabadon engedte az orvosokat. Leszámítva azt a kettőt, akit a kihallgatások során agyonvertek.

A hatalom birtokosa már tökéletesen és nyilvánvalóan szenilis – magyarán hülye – volt, ám az intellektuálisan kiherélt alvezéri kar még teljesítette minden parancsát.

Ezen ma is eltöprenghetünk.

i.huffpost.com

i.huffpost.com

[1] Donald Rayfield: Stalin and his hangmen – Penguin, London, 2004.
[2] Vulgo: bugyi
[3] Davidov esete
[4] Amíg Menzsinszkij élt, Dzsunkovszkij biztonságban volt; 1937-ben végezték ki.
[5] Utódai nem külföldre, hanem a Gulágra szállították a megbízhatatlan írástudókat.
[6] A tanulmánynak Rjutyin mellett több társszerzője is volt.
[7] Akitől az alcímbeli meghatározás származik. Sztálin egyébként csakugyan olvasott Marxot.
[8] Alekszej Rikov szavai.
[9] Vorosilov és Molotov társaságában. 1931 után nem volt több efféle séta.
[10] Sztálinnak hihetetlen memóriája volt: aki beszélgetés közben túlzottan elengedte magát, könnyen pórul járt.
[11] „Csak Te gyógyíthatsz meg… csak Te veheted a bátorságot, hogy megments egy ártatlan embert, akit az ellenség taktikája sodort lehetetlen helyzetbe.”
felső kép | 3.bp.blogspot.com