Ács József

NEM TÖRTÉNT SEMMI SEM

2008 szeptember

NEM TÖRTÉNT SEMMI SEM
„Rohan az idő, elmúlik az ősz,
Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet,
Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.”

Ezt a könyörtelen vonatot emlegetni itt
Kelet-Európában annyi mint
akasztott ember házában
a kötelet
Én már csak arra fértem fel 84-ben
amelyik Lentibe vitte a sorkatonákat
a bevonuló vonatok mindenféle
menetrenden kívül araszoltak
baljóslatú lassúsággal
egy teljes napig tartott az út
akkor ültem először és utoljára
mozgó vonat lépcsőjén
előttem az aranyfényben úszó
késő nyári táj
Bojtár Endre szerint
Kelet-Európa mitikus hőse
nem Faust hanem Svejk
aki arra a pillanatra mondja
Maradj még! amelyben
nem buzerálja a felsőbbség
Abban az évben hiába nógattuk
a másodperceket Menj már!
Kezdetben minden óra
egy teljes napnak felelt meg
az első napok pedig nagyjából
egy hétig tartottak
Vitt bennünket az idő
könyörtelen vonata
vitt befelé valamibe amit
csak egy bomlott elme
lázálmaként értelmezhettünk
mintha mások álmában
kényszerülnénk eljátszani
a legszánalmasabb szerepet
egy véget nem érő álomban
ahol háborús filmek jelenetei
keverednek a sistergő idegsejtek
kényszerképzetei közé
komolyan vettük az
atomháború fenyegetését
ködben szedtünk gyeptéglát
a Kerka partján
agyagtól iszamós úton csúszkáltunk
hátunkon géppisztollyal
a gutorföldei vasútállomáson
fagyott répában turkáltunk
körömpörköltet hoztak ebédre
a sár és a felpuhult
alakját vesztett répa
egyetlen nyálas masszává állt össze
feladatunk az volt hogy szétválogassuk
nem mintha bárki felhasználná
nem volt más választásunk
időn kívül kerültünk
nem voltak órák napszakok
csak az álomidő
a téboly önmagán kívül
semmit nem ismer
s mert nincs határa
semmi sem tagolja
hiába a tussal rajzolt táblázatok
a számtalan alaki szabály
hiába kell búzakék olajfestékkel
lefesteni a szegélyköveket
egy rémálomban
vizesblokk- és folyosótakarítás
betonjárdák és földutak (!)
portalanítása
a végtelenbe terjedő
kényszeres
hiábavaló sikálás
eltüntetni az oda nem illőt
kinek az álma volt
ma sem tudjuk
kegyetlen álom
bele is haltak néhányan
Ha azt ígérik hogy
valóra váltják az álmaim
borzadva elfordulok
csak azt ne
Egész életrendem mások álma
a várost az építészek
és a politikusok
mint mondani szokás
papírra álmodták
vernegyulai víziók közt
rohan az idő
mankóval rongyokban sárban olajban
rohan az idő
véreres szemmel csatakos testtel
rohan az idő
alkonyi tájon menekül csörtet
rohan az idő
megállítanánk de nem lehet
sötétedik megváltozik a táj
de ő csak fúrja magát előre
mint a gyorsvonat
ha kisiklott is mert
ellopták a sínt alóla
hát akkor is csak törve-zúzva
csakis előre csörömpölve
darabokra esve
harsog a megafon
hogy az idő kerekét nem lehet
visszaforgatni
pedig ezt már hallottuk
az álom logikáját sem lehet
nem lehet visszatekerni a filmet
a végzetes pillanat elé
ahol a szerelvény letér a töltésről
mindenki érezte hogy baj van
rohad az idő
megállítanánk de nem lehet
mert végső soron a pusztulás
szabja meg az idő irányát
miatta nem fut az idő
visszafelé
no ez érdekes
sosem hozzák példának
a rügyezést-bimbózást-leveledzést
visszafelé játszott tavasz ahogy
a szirmok-levelek összecsukódnak
visszahúzódnak kicsiny tokjaikba
majd azok is felszívódnak míg végül
csupaszon feketéllenek a gallyak
igen az idő itt a Földön
nem csak a romlásba rohan
a tavasz éppoly feltartóztathatatlan
mint az emberi elme szegény
ez a világ
megvalósult álom mely
minden más álmot fölemészt
ez a világ
egyszerre növekszik és
bomlik szélsebesen
egyszerre
dagad és pusztul
rügyezik rothad serken
a tárgyakká kövesült álmok között
mert a teremtő és pusztító
gondolatok túltengése
a metropoliszok talaján
olyan akár a
pöcegödör szélén
sarjadzó dzsungel
Az atomháborút elnapolták
Söröskorsók és képernyők mögül
előtekintő arcokat látok
egy hatalmas
kiszáradófélben lévő
szivacs zárványai
hiába locsolja őket
a központi automata
hiába isszák
minden szavát
egyre üresebb
egyre szárazabb
az egész
mintha neutronbombát
dobtak volna le
az csak az életet irtja ki
de az infrastruktúrát
megőrzi
csak az eleven idő pusztul el
a térmértan öröknek tetsző testjei
megmaradnak körülöttünk.

acs1

Hol van az a dal már hogy
rohan az idő
rohant és bizony
régen kerekett oldott
Film
hangja nélkül
Felfordult a világ
ami tegnap még
képtelenségnek tetszett
mára mindennapos
gyakorlattá szilárdult
de valahogy minden
egyhelyben bomlik
előbb ki
és rögtön le
mint egy különös virág
mely oly romlandó hogy
létrejötte
csak pusztulásának tünete
Micsoda kor
ahol egyre növekvő sebességgel
és egyre növekvő lendülettel
semmi se történik
Megállítanánk de nem lehet
nincs mit
A jövő
már a múlté
Egyszer csak azt látjuk
idő nélkül maradtunk
Egyszer csak azt látjuk
megöregedtünk
Egyszer csak azt látjuk
meghaltunk
És még
mindig
semmi se történt

kép | Jegor Zaika: Jelek: a történelem nyomai, 2013. Fotósorozat a koncentrációs táborok környékéről, lensculture.com