Ács József

MMIX

2009 augusztus

MMIX

I. ÓRIÁSKERÉKEN

felmorran MMIX a hatalmas keverődob
az elvarázsolt kastély kijáratánál forgó hordó
furcsán fénylenek a megpördült égtájak
négykézlábazás a szárazon dülöngélő világban
utazás a tízszeres sebességre kapcsolt óriáskeréken
felemelkedés és lesüllyedés közt
gyors pillantás a szemhatárig
nyugat felé
a szürke párában a Gellérthegyig
észak felé
az elhagyott gyárakig
fagytól felrepedt betonudvarokig
kelet felé
a lakótelepekig
dél felé
a napig
igen a napig
amíg minden átfordul és megváltozik

II. A TÉT NÉLKÜLI HALÁLFUTAM

minden átfordul és megváltozik
itt éltették egykor Rákosit
a színházteremből átalakított
játékcsarnokban
kövér kamaszfiú biliárdozik
a lázas semmittevés ipari tanulója
élhet úgy is hogyha rest
hengercombok irdatlan kar
hurkákba áll a lomha test
az izomból meglökött dákó föl-le pattog
az ötszázhatvankilencedik kombináció
éppoly céltalan és eredménytelen
mint a megelőző ötszázhatvannyolc
felmondja bár a tanultakat
önmagával szemben is mindig
alulmarad
ugyanazok a golyók
ugyanaz az asztal
forog a keverődob
mikromásodpercenként egy lottósorsolás
de nincsen nyeremény
ez a fiú hiába vár
ami kibillen rögtön visszaáll
felbocsátásra váró űrrakéta
kilövőállványon korrodál
harminc év múlva
részegen horpaszt valami padon
nem zavarja majd a párhuzam
eljátékgépezi mindenét
ma ez volt a tizedik halálfutam

III. LESZÁLLÓ ÁGON

frissen habzik pezseg az élet
aztán iszapos tóvá szelídül
januárra már vastagon befagy
jegére lépni senki sem mer
felé se néznek évekig
komikus lett a kozmosz
felé törekvő ember
senki nem tágul a világlélekig
nem így képzeli a nagy életet
vak dióként szeretne inkább
önmagába zárva lenni
s túlélni minden ítéletet
ellenállni a csábos hangnak
terveik csak a mágnásoknak vannak
Dáriusok Krőzusok Rockefellerek
száloptikából szőnek új eget
hogy végigsöpörjék
mohón pásztázó tekintetek
dünnyögnek hozzá új mesét
kénszaggal lángol fellobogva ég
sejteket forral a titkos kémia
botrányok kampány hisztéria
s fölé hajolnak mint akik tiszták
a pudliból lett alkimisták:
„az ember szokásos bűze csak
ez az mi lentről orrunkba csap”
fanyalogva nézik: hú de randa!
erjeszti olcsó propaganda
közhírré téve cinikus vegytanuk
terjed akár a járvány
úgy ölnek nincsenek szemtanúk
láthatatlanná lett a látvány
személytelenné a pusztulás
és ki a múltban kutatja életét
kincset keresve sírgödörbe ás
csak saját csontját találja
sokféle vágy és megszokás
elfeketült antik ékszereit
mire sem jó emlékek halmazát
egy félhomályos világ lakója
időből kizárt helóta
a pince földjét kaparja fel
hogy nyugtát megtalálja
hiába
hiába dobta el nemrég mindenét
még szigorúbban pillant rá az ég
tértivevénnyel kapja kézhez
sajátkezűleg körmölt ítéletét

IV. KÖRTÉR MÁJUS

fakoronákból árad a
mézes májusi levegő
termékenyülni vágyik minden
akác bodza hárs virágpora
száll az esőtlen pusztaságban
száll a metróépítkezésen
mint rég feledett világutazó
ki útjáról megérkezett
sűrű nehéz olajos lég
kering a Körtér felett
mint vándor ki hazatért de
régi házát nem találja
hull a virágpor esője
aszfaltra betonra fára
s míg a téren száraz torokkal
fülén mobiltelefonnal
baktat a gyarló sokaság
odafönn a lombok között
megköttetik sok égi frigy
s aláhull néhány száraz ág
tódul tolong az új meg új
s virágzik régi allergiát
oszlopnak dőlve oktatók
prüszkölnek nektárviharban
s könnyes szemmel magyaráznak
ne higgye senki baj van
na persze baj de mégsem az
taknyuk-nyáluk egybefolyhat
sosem volt ilyen szép tavasz
kit érdekel a lehetetlen
ha a lehetséges fojtogatja
édes szenvedésbe ágyaz
minden sós kínt az élet
fulladozz a virágözönben
mely elbódít kínoz éget
fulladozz mint a közönyben
az legalább élni hagy
legalább megőriz téged
saját rabod és orvosod vagy
mondják és megint felmorran
az ólomszürke keverődob
látod elfordul odafenn az ég
nézz magasba vidd magaddal
betonból öntött tekintetét

kép | krishnacreations, adobe.com