Pruzsinszky Sándor

A SZEMÉTKIRÁLY

[VADHAJTÁS]

A SZEMÉTKIRÁLY

– Szabad egy whiskyt, őrmester úr? – kérdi a Szemétkirály, amikor kiszállunk a vajszínű Mercedesből. 

– Nem lehet, hisz’ tudja, hogy szolgálatban…           

A bőrlebernyeges, loboncos, ősz hajú Jutocsa úgy fest, mint Vadölő a May Károly-regényben. Rám hunyorít résnyi, ravaszdi szemével:

– Tudom én, mit gondol: hogy fekete vagyok a bőröm alatt, azért utasít el.

– Dehogyis – cáfolom élénken, mert kellemetlen közlendőm a torkomat szorítja. – Csak nem vagyok olyan szabad ember, mint maga, ezt ne felejtse el.

Mert a sötétbarna bőrű Jutocsa – ahogy magáról állítja: „egy tűzisten unokája” – fontos ember ezen a pokolbéli tájon. Afféle közvetítő a város és a Bozótos, a legális és illegális létezés között.     

bikacsökkel tart rendet

Vigyáz a város hulladékaira és a hulladékká vált emberekre. Valóságos királya ő a gyomorforgató párákban úszó Bozótos népének. A rendőrségtől kapott engedély alapján ő dönti el, hogy a kukák kincseiből mi kerülhet a bozótban lakókhoz, s mi a szemétégető füstjébe. Úgy hírlik, bikacsökkel tart rendet a magukról olykor megfeledkezettek között.  Királyságát fémjelzi a Mercedes. Oly bizarrnak tűnik itt, a papírviskók között, akár sivatagban egy díszhintó. Tudjuk, hogy lopott jószág és Jutocsa görbe úton jutott hozzá, de szemet hunytunk felette. Mert a szemét királya teljesíti legfőbb feladatát: mindig jelenti nekem, ha gyanús idegen telepszik a tűzhöz.

Amelyet most – egy ősöreg olajkályha révén – egész udvartartása körbevesz. Két felesége: Zsuzsi és Bözsi (egyiküket olykor lányaként mutatja be), no meg öt mókás korcs kutyája, Dömpi, Buci, Morgó, Bukfenc meg Szüzi, a törpe uszkár. Barátjának tart mindegyik: Szüzi, ha meglát, a hátára fekszik. „Mekkora kurva lesz ez, ha legközelebb embernek születik” –  kacsint rám Jutocsa, és felajánlja, fogadjam el ajándékul az ebet. Hörpölöm a ki tudja, honnan zsákmányolt drága szeszt, fülemet csiklandozza Jutocsa hízelgése:

– Virág úr a legrendesebb rendőr a világon!  

Ez lenne a pillanat, amikor előveszem zubbonyomból a rendőrkapitány határozatát? Hogy holnaputántól az összes papírmasé viskót el kell bontani, s a Bozótos, „az egészségügyi előírások szerint felperzselendő.”   
Sóhajtva felállok, a hivatalos iratot az asztalra dobom: 

– Ezt a levélkét olvassa el majd, kedves Jutocsa.

– Valami számlaféle?

– Olyasmi – hagyom rá, és ő a hatüléses Mercedessel egész a kapitányságig elfuvaroz. Búcsúzóul szorongatja a kezem: „Virág úr itt az egyetlen fakabát, akinek van hajlandósága a magunkfajta kisördögök iránt.”

Aztán éjjel a tűzoltó autó vijjogása. Mire a Bozótoshoz érek, egytől-egyig lángolnak a nyomorult viskók, a száraz gazzal együtt. Bámész embergyűrű veszi körül a Szemétkirály tűzben izzó Mercedesét.

– Azt mondják, maga volt az ördög… Bezárta belülről a kocsi ajtaját, nehogy véletlenül kimentsék! – suttogja valaki kéjes borzongással a fülembe, amikor a tűzoltók felnyitják az összegörbedt vashullát, s a fehér oltóhab alól előkaparják Jutocsa szénfekete koponyáját.

kép | shutterstock.com