Vörös István

A MEGÉRTÉS SZONETTJE

1998 július

A MEGÉRTÉS SZONETTJE

Itt csikorgás, lisztpor, szélmalom,
kenyerét sütni idejár a múlt,
hová kell innen elhordanom,
a korpát és a kiöntött hamut?

Kiáltások fordulnak vissza,
megtorpan egy hang a levegőben.
Szembefordul az év két arca,
várakozni van idejük bőven.

Ha elé jutok nagy sokára,
akit sosem értettem, kifaggat,
hivatkozzam bár rá magára,

azt se tudja, hogy mi az a lélek
s a halálunkhoz mi köze annak,
a hamuról minek is beszélek.

kép | Iain Merchant, flickr.com