A HARMADIK HÁZ JOBBRA

Végigmegy hosszú, virágos ruhában a kihalt,
kánikulai utcán, a zsaluk betéve,
lélek sem jár arra, gyors léptei
elkopognak, később föl-le járkál. Szerelmei
megroskadtak, arcukról a vágyat a húsz év
letörölte, de ő nem hízott el, nem hullatta el
fogait, nem vesztegette idejét. Mégis
ha feltűnik akárhol, már nem fordulnak meg
utána, a virágos ruhát is, mely látszólag
hibátlan alakjára simul, talán hiába vette.
Föl-le járkál. Nem tudja, érdemes-e az utca
végén befordulnia, aztán a harmadik ház jobbra.

kép | Paul Hayday, flickr.com