„…A FOLYÓVÍZ …”
1998 október
mint a folyó: az olvadt ég alatt
vakul a felszíne, mintha megállna,
de mélye fut, sodorja múltamat,
merül a ház. még látszik vízben ázva
a fundamentum, mozdul? megmarad?
folyik a szó, a szó… belémosódik
az élethordalék, hullámokat
vet test felett a lélek, kivirít itt,
mint őszi virág nyáron, a halál
a csendes parti fű között… beszédem
árnyék a habon — hallja, aki lát.
(a folytatástól mit lehet remélnem?)
amit viszek magammal, amíg élek —
ha elhallgatnék is: azzal beszélek.