Fecske Csaba

A CSUKOTT SZEM

1993 nyár

A CSUKOTT SZEM

A csukott szem mindent megőriz,
amit az élmény egyszer belerótt,
tűnt idők napfényes mezőit,
a tények palánkja mögött a valót,

megőrzi egy lomb rebbenését,
a pillanatot, amikor az ősz
a nyár szívébe mártja kését,
s mikor az álom, ez a szép dizőz

a valóság hideg vizébe fúl,
amint belegázol gyanútlanul,
és a sodró hullámok elnyelik.

Csukott szem: sírja annyi halottnak.
Útszéli kő, amelyre leroskad,
s ül az elgyötört vándor, reggelig.