Mikus Anikó

A BÁRÁNYOK HALLGATNAK

A BÁRÁNYOK HALLGATNAK

Csípős kora hajnal a rédicsi határátkelőnél. Pár ember álldogál a mikrobusz körül, combjukat csapkodják, kezüket fújkálják. Két hét múlva karácsony. Ilyenkor különösen sok dolguk van az állatvédőknek. A kis csapatot most egy rendőr és egy állatorvos egészíti ki.

Romániából érkező kamion gördül be, Szlovénián keresztül Milánó felé tart. A szállítási dokumentumok gyakran hamisak, így a menetidő, az állatok kötelező ellátása, pihentetése nem követhető nyomon. Papíron legalábbis. Ilyenkor jön a szemrevételezés, a jármű tartalmának tételes átvizsgálása. Élő, haldokló és elpusztult állatok szétválasztása, számbavétele, elaltatása, dokumentálása.

szinte lehetetlen a tettenérés

A kis csapatban van vegán, vegetáriánus és húsfogyasztó is. Közös cél köti össze őket: a vágó- és haszonállatok embertelenül hosszú, gyötrelmes szállításának megakadályozása. Amíg az emberek húst esznek, a levágott állati terméket kellene A pontból B pontba szállítani, és nem az élő állatot utaztatni országokon át. A vágásra szánt állatokat a tenyészőtelephez legközelebbi vágóhídon kellene levágni, és hűtőkocsikkal továbbítani a húsárut. De a piac nagy úr, más ágazatok is érdekeltek az élő állatok mozgatásában. Ráadásul a hűtőkamionok drága, macerás járgányok, meg kell felelniük a HACCP alapelveknek. Hűtőláncot kell alkalmazni a berakodás, szállítás és kirakodás időtartama alatt. Fel kell szerelni hőmérsékletkontrolláló-készülékkel, spanyolzárral, ajtónyitás érzékelővel, tartós, szigeteléssel ellátott dobozokkal, mert a hús kockázatos élelmiszernek minősül. Haszonállatok szállításakor az a cél, hogy egészségesen, erősen érkezzen meg a felpakolt állomány. Ehhez képzett sofőrre és/vagy kísérőre, valamint az előírt itatás-etetés-pihentetés betartására lenne szükség. Országokon belül napi rendszerességgel szállítanak borzalmas körülmények között állatokat, szinte lehetetlen a tettenérés és a felelősségre vonás. Rendszeres ellenőrzés hiányában gyakran határokon átívelően is utaztatnak horrorisztikus körülmények között szárnyasokat, sertéseket, nyulakat, marhákat, birkákat, szamarakat, lovakat.

Fontos, hogy az állatvédők mellett mindig legyen egy fő állatorvos és egy fő rendőr. Ha bebizonyosodik az állatkínzás ténye, a rendőr jogosult intézkedni. Az út során elpusztult, haldokló állatok vizsgálatát, elaltatását pedig csakis állatorvos végezheti. Ha egyikük hiányzik, az állatvédők tehetetlenek.

A félreállított kamion körül ijesztő a csend. „Négykezes” jármű, azaz két sofőr viszi az autót felváltva. Egyikük idegesen magyaráz, papírokat rázogat, az órájára mutogat. Valakit felhív telefonon, közben néhányszor dühödten belerúg a jármű kerekébe. Társa egykedvűen, némán cigarettázik. A papírok átvizsgálása után a rendőr udvariasan int, mindkét sofőr visszaül a kocsiba, irány a közeli állatpihentető. Kisbuszukkal követik őket az állatvédők, újonc is van közöttük, aki először vesz részt határ menti ellenőrzésen. A pihentetőnél előreküldik a sofőrök és a rendőr mellé. Kemény órák következnek.  

A kamionban négy szintet alakítottak ki, az eredetileg 700 férőhelyesre tervezett járműbe közel ezer állatot zsúfoltak. Jól láthatóan megbuherálták a gyárilag 3 szintes rakteret. Ennyi állatnál a kamion mechanikus levegőztetőnyílásai sem segítenek. A nyílásokon eltorzult birkafejek lógnak ki. Nedves és forró levegő áramlik ki a bűzös kocsibelsőből.

Védőruhát, maszkot, kesztyűt húz a csapat, és megkezdi az állomány lepakolását a raktérből. Az élő állatokat itatóhoz terelik – mohón vedelnek, reszketnek a kimerültségtől és a félelemtől. Az állatorvos előtt gyűlnek a lábra állni képtelen, haldokló jószágok. Kifordult szemek, törött lábak, elharapott nyelvek, sérült belső szervek, véres irhák.  Néhány állatot fent a kocsin kell elaltatni, mert csak pokoli kínok árán lehetne a padozatba beszorult, törött lábakat kihúzni. 

Az állatorvos megkezdi a szenvedő bárányok, juhok elaltatását, ami ellen az egyik sofőr kivörösödött fejjel, dühödten ágál, a guggoló orvos felé köp. Hiszen fogyasztásra alkalmatlanná válik a hús, amibe szívbénítót fecskendeznek. Neki elemi érdeke, hogy annyi állatot adjon át a célállomáson, amennyit a feladó és az átvevő lepacsizott. Ez nem feltétlenül egyezik az úti okmányokon szereplő adatokkal.

milyen körülmények között

A célállomásra (úti ellenőrzés nélkül) beérkezett állatállomány húsát, csontját, bőrét minden további nélkül felhasználják akkor is, ha azok az út során elpusztulnak vagy haldokolnak. A tányéron felszolgált húsról nem tudható, milyen körülmények között került oda az állat. A szarvasmarhák, juhok, lovak, szamarak sokszor 60-90 órát is utaznak egyhuzamban az ún. négykezes kamionokban, szörnyű kínok között. A hosszú, gyötrelmes út alatt vemhes nőstények megellenek, a kicsinyeket a többiek agyontapossák.

Az elaltatott állatok veszélyes hulladéknak minősülnek, elszállításuk, megsemmisítésük szigorú feltételekhez kötött. Az orvos körül egyre nagyobb kupacban hevernek a kínlódástól megszabadított tetemek. A rendőr telefonon erősítést kér, mert a toporzékoló sofőr már nemcsak köpköd, hanem lökdösi is az állatvédőket, az arcukba ordít. A vezetőfülkéből kiemel egy baseballütőt, fenyegetően a vállára dobja. Váltótársa továbbra is rezignált, nem avatkozik közbe.

Közben a határra újabb élőállatokat szállító jármű érkezik, szarvasmarhákat visznek valamelyik dél-európai kikötőbe. Ott majd átrakják hajóra, irány a Közel-Kelet. A célállomáson valószínűleg rituális vágással, azaz kábítás nélkül véreztetik ki az állományt. Vallási ideológia sem kell ahhoz, hogy az arcodba tolják: a kábítás nélkül leölt állat húsa finomabb. De figyelemreméltó tanulmányok bizonyítják azt is, hogy a stressznek kitett vágóállatok húsa rosszabb minőségű.

Ez nemcsak az embertelen szállítást jelenti, hanem az ún. intenzív állattartást is. A zsúfoltság, napfényhiány, a szűk ketrecek és ólak, a praktikus okból végzett csonkítások mind-mind hozzájárulnak az állat szenvedéséhez, leölése után pedig a silányabb húsminőséghez.

A stressz nyomai nem felismerhetők az átlagos vásárló számára, nem látja az eléje rakott, megvásárolt darab húsban a megkínzott állat fiziológiai elváltozásait. Például a marha és a birka esetében az izomzatban elraktározott cukor átalakul tejsavvá, a hús savasodni kezd, sötét, száraz és kemény lesz. Sertéseknél a kínzásnak kitett állat húsa vizenyős és laza szerkezetű. A tálcán kínált húsok alá ezért is kerül vastag, nedvszívó papír.

egymásra dobált tetemek

A félreállított, 700 férőhelyesre tervezett járműből összesen 980 állatotpakolnak le. Az állatorvos előtt egymásra dobált tetemek köré, meg sérült, vérző társaik közé szalmát hintenek az állatvédők.

Az újonc feladata a pihentetőbe engedett állomány megjelölése, megszámlálása. Sokat látott kollégái addig az elpusztult és az elaltatott állatokat számolják össze, és elkülönítik a sérült, de még menthető bárányokat, juhokat.

Papírozások, aláírások után fixálásra kerül a létszám, ami a kötelező pihentetés, etetés és itatás után visszakerülhet a kocsira, és indulhat tovább a célállomásra.

Rendőri jegyzőkönyv készül, amit az állatvédők továbbítanak a CIWF (Compassion in World Farming – Együttérzés a világ haszonállataival) felé. A dühös sofőr továbbra sem együttműködő, társa hajlandó lenne aláírni a papírokat, ordibálnak egymással.

Késő délután van, a kis csapat leveti az egyszer használatos védőruhát, kesztyűt. Beülnek a kisbuszba, elmajszolják otthonról hozott szendvicseiket. Az újonc sír, egy falat sem megy le a torkán. Társai megveregetik a vállát, dicsérik, hogy remekül helyt állt. Másról nem esik szó, az átéltek mindenkit megtiportak.

Rövid pihenő után tiszta kezeslábast, kesztyűt, maszkot ölt a csapat. Nagy a forgalom, hamarosan itt az ünnep.

felső kép | Thomas Hawk, flickr.com