LIBIKÓKÁN A MŰVÉSZ MOZI ELŐTT
2000 szeptember
a Művész mozi előtt tavasszal kétezerben
láttam őket állni ott kéz a kézben és
a késő délutáni napsütés a hirtelen jött
melegfront szeles fuvallatában nézni: mögé
a morajló-rángó utca a házak autók fejek
vállak lábak és vad beszédek ahogy átfolyt
az egész rázkódva vájt medret a térben s mint
konkrét szélesen harmonikázva megjelent
libikókán süllyedt és emelkedett aki most
e versben onnan ide írja annak papírja olyan
sík: hunyt szemhéj-fal belső felén ívelt
ernyő hol folyik a mozi előtt az utca hol
szerelme csuklóját mohón magához szorítja
hökken hogy mi történt: körül a híg üresség
parttalan sok elbitangolt jószág hangtalan
szájában viszi az idő ezüstös darabkáit
de ijesztő kívülről így látni ahogy az árban
már valóra váltan hullámlanak el: délután van
tavasz kétezerben a Művész mozi előtt
mint leplezetlen látvány tolong pőrén
vég nélkül mert mögött mögötte merül alá
bukkan föl lovagolja meg a libikókát magát