Kiss Dániel

TŐLEM MAGAMNAK

TŐLEM MAGAMNAK

olyan most írni
mint betonra hugyozni
saját lábamra csapódik
vissza
a pisa

a szavak habzanak
a számban
és a papír
mint manírt
köpi arcomba
vissza

bűzlök
olcsó gondolataimtól
rettegek
sorsom tollvonalaitól
és lelkem
kifaraghatatlan
barackmag
hiányzom magamnak
mint gyerekeknek az anyjuk
mint gomboknak a gomblyuk

vissza kéne varrjam magamhoz
az énemet
szentül áltatni
a selfemet az egómmal
mint tojást a spenóttal
együtt tálalni

olyan most írni
a balsorsról a halál könyveit
mint lenyalni
arcomról a saját könnyeim
sósabb
mint a sósav
a pofám
profán
és citromos
hát ildomos
egy tequilát
innom most

kép | Julia Kraijer, lensculture.com