„EMLÉKSZEM” – ÍGY AKARTAM
1996 december
,,Emlékszem” — így akartam kezdeni azt a könyvet,
amit soha nem folytattam tovább. Nincsen emlék,
ami megmaradt volna a kezdő szó után. Csak egy
pillanat, amikor minden történet együtt lélegzett
velem. Először láttam, ahogy sorban fel- és egymásba
bomlanak a dolgok. A szőnyeg széteső mintái,
az üres képernyő az éjszakai tévén, az ajtó
és a lámpák fénye az ablaküvegen. Vonatok rohantak
át a szobán, megvadult galambok verdesték szárnyukkal
az ócska ereszcsatornát. Nem értettem, hogy miért
változik így és ilyen hirtelen minden, nem tudtam,
hogy ki vagyok én és közben ott állt és hallgatott
a szobában a szekrény, a tükör és a diszkoszvető szobra.