A ZOLI VEZET
– Nézzük csak – kezd el számolni nagyanyám,
ujjait is használva, nevenként kihajlítva egyet. –
A Zoli vezet.
Apuka, anyuka, Józsi bácsi…
– Józsi bácsi nincs ott – igazít helyre anyám.
– Ja, igen, a Józsi nem…
Tehát a Zoli vezet, aztán apuka, anyuka,
idáig három, Lórika, négy… – nagyanyám elakad,
de a listamondás svungja továbbperdíti –,
Tivadar…
– Tivadar? Tivadar az első felesége mellett fekszik!
– Ne zavarj össze! Azt akartam mondani én is, hogy
a Tivadar nincs benne!
Tehát, a Zoli vezet… Anyuka, apuka… Józsi.
– Nem, nem! Előbb nagypapa halt meg, aztán nagymama,
Józsi bácsi pedig az érdi temetőben van!
– Várjál! Nem Józsit akartam mondani –
nagymama visszazárja az ujjait. –
Összezavarsz!
Elmondom, hogy kik vannak a sírban!
A Zoli vezet! – hüvelykujj. –
Apuka – mutatóujj –, kettő, anyuka… – középső ujj –
három… aztán halt meg
Lórika – gyűrűsujj –, négy, pedig nem kellett volna még… és…
– Nincs és. Ennyi. – Anyám sötéten néz. –
A következő én leszek.
– Mi az, hogy te?!
– Az ötödik. – (Igaza lett.)
– Dehogy, én leszek! – háborog nagyanyám.
Kiperdíti a kisujját, megcsippenti a jobbja hüvelyk
és mutatóujjával, és meghúzgálja. –
Már megvan a helyem a többiek mellett!
Ülök, körülöttem a szőnyegen
cowboyok és indiánok laza csapatokban,
az összecsapás azonban szünetel, mert fantáziámat más ragadja el:
Nagyapám, Dr. Szabó Zoltán megy a temetőben,
izmos, dzsonivejszmülleres karjával félrehúzza a zárókövet,
eltűnik a gödörben,
de aztán kidugja a fejét, kezét, int, „gyertek, mutatom az utat!”,
dédapám és dédanyám jönnek, Józsi bácsi, Lóri néni, Tivadar bácsi,
bemásznak,
kisvártatva a másik oldalon megint nagyapám bukkan elő,
de már test nélkül,
a test elrohad a földben,
átlátszó szellemtestként szökken elő,
visszaszól a lentieknek: „gyertek!”,
majd könnyedén szárnyrakel, elröppen.
Jönnek a többiek, „gyerünk, gyerünk! a Zoli vezet!”
kiáltoznak, kitárják szárnyukat,
és repülnek mind, mind, libasorban az égbe.
– Ne zavarjatok össze! – horkan fel nagyanyám. –
– Zoli megmondta: Rózsikám,
mi már ebbe az életben nem találkozunk!
És másnap meghalt!
Na, akkor elmondom, hogy kik vannak a sírban…