Novotny Gergely

HOZZÁJUK TARTOZOM

1997 március

HOZZÁJUK TARTOZOM

Azzal, hogy összekötöztek
és bekötötték a szemem,
látszott, hogy törődnek velem.
Éreztették,
hogy nem vagyok egyedül.
Vertek.
Nem sajnálták sem a botot, sem a korbácsot.
Egyrészt szép tőlük, hogy olyan
nagy szakértelemmel elkészített
botot használtak
– a fáját is gondosan válogatták —,
másrészt a munkát sem sajnálták.
A korbácsot is művésziesen alakították,
találékonyan csomózták
jól kikészített tehénbőrből,
és szent, hagyományos rendben
fonták egymásra a szálakat.
A levegőben sivított a korbács,
mielőtt hozzám ért volna,
légörvények, rezgés, akusztika,
magasztos fizikai törvényszerűségek,
és mindez értem,
nem sajnálták a fizikai törvényeket
rám pazarolni.
Ezt a botozásról is elmondhatom:
gyönyörű mozdulat, erő, majd
roncsolódás, elszíneződés, vérömleny,
és csattanás, minden találkozáskor
érvényesült a fáradozás és az ismeret.
Később a rend szerint
– mert velem kapcsolatban
mindent gondosan betartottak –
képzetten, gyakorlattal, ügyesen
belém lőttek,
finom, gondosan megtervezett
fényesített és olajozott
szerszámot használtak.
Igazán elmondhatom,
hogy gondot fordítottak rám,
törődtek velem.
Nem voltam egyedül.