HEGYEK MARADÉKA
Elbontották az újságosbódét.
Néhány darabja, lavina utáni törmelék a talajon hever.
Hegy, ami évezredek eróziója során dombbá szelídül,
majd elszórt kövek halmazává.
Tépett napilapok bújnak meg közöttük.
Rajtuk a dátumok, kivágott fák évgyűrűi: nem gyűrűznek tovább.
Az emlékezet fosszíliái.
Őrzik az „özönvíz” pillanatát.
Egy gyerekcsapat gondtalanul játszani kezd a rombolással.
Saját akaratukhoz igazítják a természetet.
Inkább elsétálok.
Persze megőrizhetnék pár üvegdarabot,
a könyöklő egy-egy részletét, bármit,
ahogy kirándulásokon színes köveket gyűjtünk,
de csak a menekülésre gondolok,
nehogy egy újabb omlás engem is elérjen.
Mert mi maradna belőlem?
Találnának-e szórakozásra valót,
furcsa alakú elme-ásványokat,
vagy csak keresztülsétálnának rajtam, kietlen lankán,
hogy mielőbb egy lelőhelyhez érjenek?