Gárdos Bálint

PETRI GYÖRGY VERSÉRŐL

Hon a hazában

PETRI GYÖRGY VERSÉRŐL

Petri György
ISMERETLEN KELET-EURÓPAI KÖLTŐ VERSE 1955-BŐL

Kifakul,
mint a két zászló, melyet,
évre év, a kapu fölé gipszelt
vashüvelybe kitettünk ünnepekkor,
fakul, veszti színét a világ.

Hol vannak az ünnepek?

Vastag por alatt,
a meleg
padlástérben hallgat
egy szétszerelt világ.

Eltűnt a menet.

Átváltozott ordítássá
és elszéledt a széllel.
Ünnepi költők helyett
most majd a szél mond verseket,

kerge port mond és vibráló hőt
a betontér felett.
Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen.

Áttüzesedett
kohók, megfeszült kötelek
kora felett
tétova jelen
– alásüllyedő por – lebeg.

Félbemaradt épületek:
birodalmi szédelgések felett.

Amiben hittem,
többé nem hiszek.
De hogy hittem volt,
arra naponta emlékeztetem magam.

És nem bocsájtok meg senkinek.

Pattogzik
szörnyű magányunk,
mint a napon a rozsdás sinek.

Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen. Nincs verssor, ami gyakrabban jutna eszembe mostanában. Politikai és szerelmi líra határán az itt és a szeretet egymásra mered, és nem értik egymást.

Pedig ez számomra amúgy már történelem. „Petri generációja – írta Fodor Géza – ideológiailag, világnézetileg monokultúrás korszakban nőtt fel”, s sokukban „erős világnézet-szükséglet élt”. Nekem Nagy Világnézetem sose volt, eleve szétszerelt világ volt az én világom, és ezt nagyon helyénvalónak érzem. Éppen azoktól félek, akik valami új Nagy Egészet eszkábálgatnak itt nekünk. Amit Petri „felsült remények”-nek nevez (Vörösmarty), nem az én reményeim, nekem a zászlók mindig fakók voltak, az ünnepeken csak feszengtünk, s a költőket sem ünnepi célra keresem. Ha „Életünk nevetséges”, abban nem látok tragédiát, s ha „Az akarat egészvoltát / megcsúfolják a részletek” (Egy öngyilkos naplója) – úgy a részleteknek van igazuk. Nem is beszélve arról, hogy a szerettünk ige által sejtetett magától értetődően heteroszexuális férfiközösségre is jócskán ráfért a szétszerelés.

Petri mondata számomra mégis jelen idejű, első személyű, alanya és tárgya is egyes számú.

Részlet a Hon a hazában című antológiából.

kép | Márffy Ödön: A régi váci vám